Képaláírás: Szigethi Warga János

Ismertető szöveg: "Szigethi Warga János (Kovácsvágás (Abaúj megye), 1804. január 8. - Nagykőrös, 1875. január 10.) református főgimnáziumi igazgató-tanár, egyházi tanácsbíró, tankönyvíró, filozófiai író, gimnáziumi tanár, pedagógiai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Warga János és Tomka Erzsébet kisbirtokos nemes szülők fia. Gimnáziumi, jogi, bölcseleti és teológiai tanulmányait a sárospataki főiskolában végezte 1833-ban. A bölcseleti pálya kezdetén tanárai magántanítósággal bízták meg. Az 1828-29. iskolai évet mint nevelő töltötte a Gencsy-családnál Eperjesen, ahol szabad idejét a német nyelv tanulására fordította. A következő iskolai évre visszatért Sárospatakra és a három Szatmári-Király testvérnek: Pálnak, Györgynek és Lászlónak lett nevelője. 1830-ban a III. grammatikai osztály tanítója, 1831-32. és 1832-33-ban a nevezett intézetben a mértan és természettan póttanára volt. 1833 március elején a nagykőrösi líceumba hivatott meg a természettan és mennyiségtan tanárának, ahol 41 évig szolgált. Mielőtt hivatalát elfoglalta volna, önképzés végett meglátogatta a külföldet, különösen a berlini egyetemet, ahol a természettan és mennyiségtan mellett, kiválólag a neveléstanban és bölcseletben képzettségét tökéletesítette. Külföldi útjáról azon évben tért vissza és tanári székét elfoglalta. Az ő törekvésére hozatott be a nagykőrösi líceumba tanítási nyelvül a magyar elsőnek az országban az eddigi latin helyett. Ezzel kapcsolatban a bölcseleti osztályban a magyar irodalom tanítását is Warga vette kezébe. Ekkor alapította Warga a legelső önképző kört is a tanuló ifjúság közt. A nagykőrösi tanítóképző-intézetnek mint főgimnáziumi tanár 1853-ig vezérlő igazgatója és tovább is az intézetnek legerősebb gyámolítóinak egyike volt. Még 1840-ben kisdedóvót is állított fel, melyet a szabadságharc után megszüntettek ugyan, de később ismét feléledt. Javította, szervezte, szaporította a népiskolákat is, melyeknek az utolsó időig buzgó vizsgálójuk s felügyelőjük volt. Beszélt magyarul, németül, franciául és latinul, értette a görög, angol és olasz nyelveket, valamint a hébert is. A Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 14-én levelező tagjai közé választotta és bölcseleti öt kötet munkáját (1861-63) 50 arany másoddíjjal jutalmazta. 1836-ban a dunamelléki, 1838-ban a dunántúli református egyházkerület tanácsnokságával, ugyancsak 1838-ban Abaúj megye táblabíróságával tiszteltetett meg a császári és királyi birodalmi földtani intézet levelező tagja is volt. 1874 derekán vett búcsút tanári hivatalától. Több évig volt líceumi, tanítóképzői és népiskolai igazgató. Meghalt 1875. január 10-én Nagykőrösön. A Magyar Tudományos Akadémiában 1875. április 25-én Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet. Neveléstani és bölcseleti cikkeket írt a Tudománytárba (1834-35. IV., V., VII., VIII) a Tudományos Gyűjteménybe (1837. X.) a Figyelmezőbe (1837-1840.) az Athenaeumba (1837-1839., 1843.) a nagykőrösi gimnázium Értesítőjébe (1854-1860.). Mindezeket felsorolják Galgóczy, Petrik, az Akadémia Névkönyve és Almanachja (1839-40., 1861., 1866-68., 1870., 1871.)." (Forrás: Wikipédia)