Képaláírás: Bittó István, miniszterelnök

Ismertető szöveg: "A miniszterválság szerencsésen véget ért sőt azt is elmondhatjuk: hogy szerencsésen ért véget. Nemcsak az utóbbi két hét alatt, mióta t. i. a volt miniszterelnök Szlávy bejelentette a házban, hogy a kormány beadta lemondását, mióta a jobboldal s balközép koalicziója kisértett s végre is megbukott, a miniszterválság a keleti vasút ügyében végbement baljóslatú szavazás óta, sőt tulajdonképen az utóbbi nagy kölcsön-törvény javaslat benyújtása óta folyvást vajúdik. A helyzet már a türhetetlenségig égető kezdett lenni s azért bármely uj minisztériumot azzal üdvözölnénk: no, csakhogy megvan. De a mint az uj kormány megalakult: ennél valamivel többet is mondhatunk. A koalicziói kísérletek meghiúsulta után, mikor már a megoldás minden reménye csüggedőben volt, az utolsó órában sikerült a király által megbízott miniszterelnöknek megnyerni a pénzügyi tárczára Grhyczy Kálmánt, kivel a tárgyalások már egy izben félbeszakittattak, s kit annálfogva a kormányba megnyerhetni senki sem remélt." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 13. sz. márczius 29.)

1871 és 1872 között az Andrássy-kormány, majd a Lónyay-kormány igazságügyi minisztere volt. Még az utóbbi kormány bukása előtt lemondott, és 1872-től 1874-ig a képviselőházi elnök tisztségét töltötte be. 1874. március 24-én kapott megbízatást kormányalakításra. Ez volt az utolsó kísérlet a Deák-párt alapján való kormányalakításra. Mivel a párton belül Lónyay és Sennyey voltak a legnépszerűbbek, Bittó helyzete nem volt könnyű. Amikor azután Tisza Kálmán 1875. február 3-án bejelentette, hogy a pártok alakulásának van közjogi alapja, megkezdődött a pártok megalakulása - másrészt véget ért Bittó István kormányzati szerepe. Ő az egyetlen volt miniszterelnök, aki nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. 1884-ig volt képviselő a Mérsékelt Ellenzék színeiben, majd átmenetileg visszavonult a politikától. 1899-ben kinevezték a főrendiház tagjává, ahol haláláig aktív maradt. (Forrás: wikipedia)