Képaláírás: Éji csendzavarók

Ismertető szöveg: "Munkácsynak e festménye ép ugy a külvilág, s az emberi felületesség és üres kíváncsiság provokálása, mint a Siralomház, hol a halálra Ítéltet,kinek összes erkölcsi világa össze van már tiporva, ki a bizonyos halálig is csak perczeit számolgatja: a bámész tömeg veszi körül, a látványok utáni vágy gerjedelmeivel. A társadalom leggyöngédebb kötelékét, mint átalánosan emberiest: a családiasságot, ép ugy megtaláljuk itt szakadozásában, vagy már rongyaiban, mint Munkácsynál igen sokszor. A siralomházban, a rideg tömeg előtt ott kesereg a nő gyermekével. Már-már özvegy az egyik már-már árva a másik. A férj, apa, el fog veszni. A kik utána maradnak, ki tudja mi vár azokra. Tán a nyomor, a bűnök valamelyik ragadozója. Mert Munkácsy sok kompozicziójában a szegénység nyomora és vergődése egy-egy ujabb lökést kap, s hullámzik tovább, mint egy háborgó tenger, mely a kép keretén tul is csak forrong. Költői érzékénél fogva legörömestebb a családias vonásokkal, vagy a szerelem által érzékiti ezt, s mivel épen ez egyenlő értékű gazdag és szegény előtt, annál inkább meginditó, ha földúlva vagy pusztulásában látjuk." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 12. sz. márczius 22.)