Képaláírás: Imre Sándor

Ismertető szöveg: "Tanári hivatalát 1843. őszén foglalta cl s folytatta azt, tanítványai oktatása mellett fáradhatlan önképzéssel, s környezetének teljes elismerésére 1847-ig. De a tanárkodás sok terhe, s a pappá letel újra fölébredt vágya arra indították, hogy segédlelkészséget vállaljon Gyomán, hol e minőségben két évet töltött. Hódmezővásárhelyt azonban a gymnazium igazgató közbejött halálával, e diszesb, jövedelmezőbb, bár nem kevesebb terhű állomás betöltésekor megint csak reá gondoltak s meghívták arra. A két évi segédlelkészkedés épen elég volt meggyőzni őt, hogy minden pályának megvannak terhei s a papság rá nézve gyönge testalkata s a nyilvános szónoklástól való idegenkedése mellett még súlyosabb terhekkel járna, mint a tanárság, s ismét visszament az őt nagy rokonszenvvel fogadók körébe, az iskolai tanszékre, melyet többé nem is hagyott el." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 6. sz. február 8.)

Nyelvészeti kutatásainak homlokterében elsősorban a régi nyelvemlékekkel, a nyelvújítással és Kazinczy Ferenc szerepével kapcsolatos nyelvtörténeti vizsgálódásai álltak. A nyelvújítás és saját kora teremtette szavakat, kifejezéseket illető kritikáival, írásaival, publicisztikáival a korabeli nyelvművelés egyik jeles alakja volt. Emellett behatóan foglalkozott a magyar nyelvtudomány történetével (Geleji Katona Istvánról és Beregszászi Nagy Pálról könyveket is írt), alaktannal és mondattannal, valamint nyelvjáráskutatással. Irodalomtörténészként elsősorban a középkor költészetével, a kódexirodalommal foglalkozott művelődés- és nyelvtörténeti kitekintéssel, de jelentősek a népköltészetre irányuló stilisztikai kutatásai is (népdalok, közmondások). (Forrás:wikipedia)