Képaláírás: Bikaviadal Szevillában

Ismertető szöveg: "A küzdtér túlsó felén don Joaquin de los Santos, a caballero en plaza ült nyergében leírhatatlan hidegvérrel nézve az eseményeket kezében rejoncillo-t, azaz: könnyű, törékeny fából készült lándzsát tartott, mely a legkisebb rázkódásra szilagba törik s csupán arra való, hogy az állatot szurkálja, ingerelje, a nélkül, hogy megsebesítené. A bika feléje törvén, don Joaquin de los Santos keményen az orrára koppantott rejoncillojával, ugy hogy ez a falándzsa darabokba hullt szét a neki bőszült bika meg akarván magát bőszülni, rá rohant, de a caballero, kinek lova igen ügyesen be volt tanitva, egy merész ugrással kikerülte rohamát s elvágtatott uj rejoncillóért, melyet még vagy 3-4 mással együtt szintén eltört a bika hátán, oly ügyesen, hogy a bika egyszer sem érhette el őt. Azután a néző közönség hatalmas helyeslése és tapsai közt szép csendesen visszavonult" Forrás: (Vasárnapi Ujság 1874. 21. évf. 4. sz. január 25.)

A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (már Krétán is nagyon korán találkozunk a bikakultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal. Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok edzésként bikákkal küzdöttek lóhátról. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt. (Forrás:wikipedia)