Képaláírás: Szlávy József

Ismertető szöveg: "1852-ben fogságából kiszabadulván,egész 1860-ig fölváltva Pozsonyban és biharmegyei jószágain Álmosdon és Okányban élt, különböző tanulmányokkal és gazdálkodással foglalkozva. 1861-ben, mikor az alkotmányos élet újra fölpezsdült, Szlávy az ismét helyreállított helytartótanácshoz neveztetett ki tanácsosnak. De az alkotmányosság s vele Szlávy működése is csak néhány hónapig tartott, s ö ismét visszatért biharmegyei magányába. 1865. uj kísérletet hozott az alkotmányosság helyreállítására, s a Sennyey-Majláth-kormány Szlávyt Biharmegye főispánjává nevezte ki, mely minőségben ugy működött, hogy a nagy többségében ellenzéki megye sem tagadhatta meg tőle méltánylását és elismerését." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 49. sz. deczember 8.)

1879. április 3-án megválasztották a képviselőház elnökévé. Tisztségéről 1880. április 12-ei hatállyal mondott le, mivel négy nappal korábban, április 8-án kinevezték az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminiszterévé. A Szabadelvű Pártból is kilépett. 1881. október 12-e és november 20-a között a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletét is ellátta. Állásából 1882. június 4-én távozott, érdemeiért még aznap megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét. 1882. november 30-án koronaőr és főrendiházi tag, 1884. június 7-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja lett. 1885. szeptember 18-án a főrendiház második alelnöki tisztséget bízták rá, majd 1888. január 12-én első alelnök lett. Vay Miklós elnök halálával 1894. szeptember 16-án a főrendiház elnökévé nevezték ki, amiről megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1896. november 22-én lemondott. Érdemei elismeréséül királyi méltatásban részesült. A magyar politikusok között egyedüliként volt a képviselőház, majd a felsőház elnöke is. Zsitvaújfalun érte a halál 1900. augusztus 8-án, 81 éves korában. (Forrás:wikipedia)