Képaláírás: Báró Sennyey Pál

Ismertető szöveg: "Ez időben már b. Sennyey mint Kemény Zsigmond akkor megjegyezte róla oly hü meggyőződéssel közeledett az u. n. Deák-párt nézeteihez, hogy nem kételkedtek benne törekvéseik egyik erős támaszát keresni. S a következés igazolta is ez állítást. Az 1865-ben beállott változások folytán b. Sennyey az ország kormányát vette át mint tárnokmester. Mindnyájan ismerjük ez átmeneti idők nehézségeit, s igaztalánság volna tőle megtagadni, hogy a kormányt tapintattal és erélylyel vezette. Az állapotok természete nem engedte, hogy kormányzási magas képességeit teljes erejében kitüntesse. De ama ritka tárgyismeret, éles, gyors ész, mely a legapróbb részletekig megbírál mindent, a nélkül, hogy az átalános szempontokat szem elöl tévesztené, s a fáradhatlan munkásság kitűnt kormányzása ez ideje alatt is, s megerösité a közvéleményt, mely benne az ország egyik legkitűnőbb, talán legelső adminisztráló tehetségét látja." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 42. sz. október 20.)

1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondotta tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877. februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki. (Forrás: Wikipédia)