Képaláírás: Szent Januárius szobra Nápolyban a Magdolna-hidon

Ismertető szöveg: "A "fekete urak" be-bekopogtattak a szegény nép zummogó méhkasaiba s mind nagyobb és nagyobb rajokban zúdították ki őket szent Januáriusnak a városon kívül álló kőszobrához. A templomok tömve voltak és nem vigasz, nem szivszakadva várt megnyugtatás volt az, a mit ott a papok hirdettek, hanem ujabb félelem, ujabb borzalom. Oltárok oltárok után emelkedtek és proczessziók proczeszsziók után képződtek az utczákon, a tömeg hangosan követelte, hogy szent Január szobrát körül kell hordozni az utczákon, s csakis a fegyveres erőnek sikerült, a már-már kitörő lázadást megakadályozni s a fanatizált kedélyeket, melyek csupán szent Januártól vártak segítséget és szabadulást, némileg lecsillapítani. E szentnek oltára a Tribunal-utcza egy vicojában, Tesoro di San Gennaro nevű templomnak egy kápolnájában áll" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 27. sz. julius 7.)

Januáriusz nevéhez egy még ma is meglévő csoda kötődik: a nápolyi vércsoda. Ez a jelenség abban áll, hogy a templomban őrzött, üvegtégelyben lévő alvadt vér időről időre folyékonnyá válik és láthatóan felbuzog. Két nagy ampullát Nápolyban őriznek; a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és mindkét ünnepet követően nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét megalvad. A hagyomány szerint egy nápolyi asszony Januáriusz lefejezésekor felfogta a vértanú püspök vérét, s miután évekig magánál őrizte, végül átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. A csodáról először 1389-ben tettek említést, amikor a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye fogadására, és magukkal vitték Januáriusz püspök fejereklyéjét is. Amikor a két ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett. (Forrás:wikipedia)