Képaláírás: Bignio Lajos

Ismertető szöveg: "De a jó szerencse kedvezett neki, a dallam forrása megint felfakadt, s ö zavartalan folytathatta működését, söt két év múlva 1863-ban a bécsi udvari opera-szin házban is vendégszerepelt, még pedig oly sikerrel, hogy annak igazgatósága öt több évi szerződéssel kínálta meg. Ö inkább hazájában maradni szeretett volna, de a színház igazgatóságánál nem talált előzékenységre. Ajánlataira tagadó választ kapván, Bignio aláirta a bécsi szerződést, s mint rendes tag 1864-ben köszöntött be a bécsi opera- színházba Teli Vimossal, elismerést aratva. Uj állása sok ön-megtagadást , tanulmányt és erőfeszítést Vivánt még tőle és Bignio még Bécsben is igénybe vette a legjelesebb mesterek, I mint Salvi és Marchesi útmutatását, csakhogy a művészet magaslatán mielőbb szilárd állást foglaljon." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 14. sz. április 7.)

Gyermekkorában templomi énekes volt, a pesti piarista gimnázium diákja volt. Énekelni a Pest-Budai Hangászegyesületben, a Zenedében tanult, majd később Stoll Péter és Claudio Rossi tanítványa volt. 1858-ben lépett énekesként először színpadra a Pesti Városi Német Színházban, még ugyanebben az évben átment a Nemzeti Színházba. 1863-ig hangfajában ő volt a vezető énekes. 1864-ben a bécsi Opera alkalmazta, amelynek társulatával megfordult Európa számos operaházában. Elsősorban lírai, de hősi szerepekben is sikeres volt, hangversenyénekesként Johannes Brahms és Liszt Ferenc is kísérte. A bécsi Opera tiszteletbeli tagjává választották, császári és királyi kamaraénekes lett. (Forrás:wikipedia)