Képaláírás: Az apácza

Ismertető szöveg: "Oly szánó tekintettel függnek a kisdeden könyes szemei. Az ő szive is megnyilott a szótalan jeleneten. A szánalom emberies érzelmei lelkében fölébredtek, s szó helyett könyekre olvadnak. Meg talán el is gondolkozik magában a látottakon. Még sem oly sivár, oly zord az élet, hogy valami rögeszmétől elkapatva, zárdába, sötét falak közé kelljen előle menekülni, hol nincs öröm, nincs derült nap, s hol minden emberi érzelmet meg kell tagadni a szívnek. Eszébe jut talán az is, hogy ő soha sem lesz anya, hogy szive sohasem fog őrködni angyalarczu kis gyermek fölött. Talán azt is elgondolja magában, hogyha most ő is anya lenne, s rokona vagy barátnéja a megholtnak, milyen szives örömmel venné oltalmába, szoritná keble éltető forrásához az ártatlan lelkecskét. Oh, mily édes örömest tenné ezt!" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 5. sz. februárius 4.)