Képaláírás: Orániai (I.) Vilmos

Ismertető szöveg: "Az évekkel egyre növekedett a császár bizalma, s Károly, királysága utolsó órájában, midőn koronáiról fia javára lemondott, Brüsszelben az országgyűlésen tartott beszéde alatt, köszvény által elgyengülve, az ifjú herczeg karjaira támaszkodott. Általa küldötte el később Ferdinándnak a császári koronát. Szeretettel ajánlotta az ifjút, fiának s örökösének II. Fülöpnek. Ez használta is öt, uralkodása kezdetén, különösen a chateau-cambresisi béke megkötésében egyik biztosául nevezvén ki a franczia udvarhoz. Itt jutott Vilmos egy fontos államtitokhoz, miszerint Fülöp az eretnekség kiirtására szövetkezett a franczia királylyal." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 15. sz. április 14.)

1568-ban zsoldos hadserege élén Vilmos visszatért Brüsszelbe, hogy leszámoljon Alba hercegével. Vilmos nem tartotta magát árulónak, mivel úgy gondolta, a népnek joga van felkelni a király ellen, ha az nem tartja tiszteletben a kiváltságait. Vilmos terve szerint három irányból támadta volna a spanyolokat: ő maga seregével észak felől, testvérei Németország felől, míg délről francia hugenották támadtak. Habár a rheindaleni csata során, amit Roermond település közelében vívtak 1568. április 23-án, már összecsaptak a spanyolok és a lázadók (előbbiek győzelmével), a felkelés igazi kezdetét a május 23-án vívott heiligerlee-i csata jelezte, amely a lázadók győzelmével ért véget. Ennek ellenére Vilmos hadjárata kudarccal végződött, szövetségeseit Alba hercege legyőzte, míg az ő hadserege egyszerűen feloszlott, amikor nem tudta kifizetni a katonák zsoldját. (Forrás:wikipedia)