Képaláírás: Bölöni Farkas Sándor

Ismertető szöveg: "Korán az irói pályára képezte magát. Költői kisérletekkel kezdette ő is, mint talán kivétel nélkül minden iró. Zsengéi mint emlitettük felkölték Kazinczy figyelmét. Józan esze hamar megértette vele, hogy az irónak sokkal többet kell olvasni és tanulni, mint irni. Mély és beható s szintoly terjedelmes ismeretséget kötött az ó és uj irodalmak minden nagy íróival. Saját szerzeményü könyvtára majd minden világhírű irót egyesitett magában az ókor klasszikusaitól, Shakespeareig és Götheig. S azok nem csak könyvpolczait díszítették, hanem lelke sajátjaivá váltak igazán." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 30. sz. julius 23.)

A második világháború után Bölöni Farkas Sándor egyike lett azoknak, akikre haladó hagyományainkat idézve legtöbbet hivatkozunk, nem utolsósorban azért, mert nemcsak "felfedezte", de bírálta is a polgári demokráciát, elítélve az amerikai rabszolgatartást. Az első könyv Izsák Józsefé (Bölöni Farkas Sándor, a történetíró, Kolozsvár, 1947); Csetri Elek az ypsilantistákkal való kapcsolatát derítette fel (Adatok az 1821. évi felkelés erdélyi visszhangjához, Studia Universitatis Babeș-Bolyai 1959); Mikó Imre előremutató jogi és politikai nézeteit elemezte (Bölöni Farkas Sándor, a demokrata és a republikánus, Korunk, 1965/12), amihez a Korunk ugyanazon számában külföldi elismerés is csatlakozott (Keith Hitchins: Bölöni Farkas és de Tocqueville). (Forrás:wikipedia)