Képaláírás: Révész Bálint

Ismertető szöveg: "Tizenegy évi tanárkodása alatt, egyes fontosb alkalmakon, kivált nevezetesb temetéseknél, papi szolgálatot is végezvén: folyvást kedvencze volt e téren is a debreczeni népnek. S midőn Szoboszlai Pap István halálával (1855) az egyik lelkészi szék megürült, arra közakarattal ö választatván meg, tanári hivatalát a debreczeni papsággal cserélte föl. 1856-ban az egyházkerületi föjegyzöségre választatott meg s e diszes hivatalához még 1860-ban a debreczeni egyházmegye esperesi hivatala is járult. E hármas: lelkészi, esperesi és főjegyzői minőségben találta öt Balogh Péter superintendens halála, kinek elhunytakor mig utóda megválasztatnék helyettes superintendens minőségben az egyházkerület kormányzatának ideiglenes vezetése rá ruháztatott mig az ápril 20-ikán felbontott szavazatok őt a superintendens tiszttel véglegesen is fölruházták." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 25. sz. junius 18.)

1859-ben nagy erőfeszítéseket tett a Thun-pátens ellen. 1860-ban a debreceni egyházmegye esperese, 1871. április 3-án pedig püspök lett. Később királyi tanácsosi címet kapott és a főrendiházba is bejutott hivatalánál fogva, bár ott csak egyszer jelent meg. Tagja volt az egyetemes konventnek és a debreceni zsinatnak, valamint a magyar protestáns irodalmi társaság választmányának. Püspöki hivatalosodásának ideje alatt fejeződött be a debreceni főiskola megkezdett kiegészítése. A debreceni főiskola háta mögötti "kunyhósort" (a nagyobb diákok lakhelye) előde Balog Péter elbontatta, s helyette egy új kétemeletes épület felállításába kezdett, de befejezni már nem tudta, így ez a feladat Révészre hárult. A teológiai képzésen háromról ötre nőtt a tanárok száma, a jogi képzés 3 új tanszéket kapott, a tanítóképző állandó igazgatót és három új tanárt nyert az intézet mellé gyakorlóiskolát is építettek. Mindent elkövetett azért, hogy a Főiskolát egyetemmé fejlessze. (Forrás:wikipedia)