Képaláírás: Gróf Pejacsevich Péter

Ismertető szöveg: "Elmulván a forradalom, 1851-ben Verőczemegye főispánságát vállalta el, s azt egészen 1859 ig viselte. Pár évre ekkor visszavonulván a közügyektől, a 60-as években ismét mint Szerém megye főispánja szerepelt. Tulajdonképi hivatalokat, - a bureaukraczia értelmében - tehát nem viselt, de a közigazgatás vezetésében tevékenyen és huzamosan vett részt, háromszori főispánsága alatt. Élete legnagyobb részét azonban Bécsben töltvén, a felsőbb s a legfelsőbb körökben nagy kedvességet, söt befolyást is nyert magának. S viselt hivatalain kivül kitüntetésekben is részesült: a Lipót- és Vaskorona rend vitézi keresztjeivel diszittetett. A Krisztus-rendnek is vitéze." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 9. sz. február 25.)

1851-ben Verőce vármegye főispánjává nevezték ki, mely tisztséget egészen 1859-ig viselte. 1865-ben Szerém vármegye főispánja lett egészen 1867-ig, mikor ismét Verőce vármegye főispánja lett, ahonnét 1869-ben távozott. Koloman Bedeković (Bedekovics Kálmán) horvát báni kinevezésével Pejačević foglalta el annak helyét a horvát-szlavón-dalmát miniszteri székben 1871. február 10-én, s egészen 1876. február 25-ig töltötte be azt. Távozása után visszavonultan élt birtokán. Főnemesi rangja lévén haláláig a magyar országgyűlés tagja volt. (Forrás:wikipedia)