Képaláírás: B. Eötvös József.

Ismertető szöveg: "A fiatal Eötvös ki is neveztetett a m. kir. udvari kanczelláriához fogalmazónak, de neki a hivatali pálya nem kellett. A közéletre, söt a politikai pályára készült, de más ösvényeket választott magának. A tudomány, az irodalom szabadabb ösvényeit. S miután, elöbb hivatali szabadságot nyerve, 1836-37-ben Németországot, Svájczot, Németalföldet, Franczia- és Angolországot beutazta, visszatérte után egészen viszszalépett a hivatali pályától, s még csak az eperjesi kerületi tábla tiszteletbeli birájának czimét fogadta el s viselte nehány évig, hogy attól is a magán-életbe s irodalmi és politikai térre térve, tiz év mulva csodálatos események és sorsfordulatok következtében egyszerre magyar miniszterré legyen, mit mikor a franczia jósnő megjósolt: mosolyogva fogadott, hisz magyar miniszterség még nem is létezik." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 7. sz. február 12.)

Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. 1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. (Forrás:wikipedia)