Képaláírás: Dumas Sándor

Ismertető szöveg: "Mellékkeresetre volt szüksége az irnoki fizetés mellett. Szenvedélyes olvasója a nagy költőknek s különösen a drámaíróknak, azon gondolatra jött, hogy ő is tudna j drámát irni, mint Shakespeare és Schiller, kik példányképei s bámult mesterei voltak. Első irodalmi müve, III. Henrik drámája, Orleans herczeg pártfogása folytán, ki Írnokában fölismerte a határozott irói tehetséget, színre került s - nem bukott meg egészen. Később átdolgozta s egyikévé tette a hatásosabb franczia drámáknak. Határozottan a romantikusok iskolájához szegődött, kik akkor a fiatal Hugó Viktorral élükön mind több és több tért foglaltak a színpadon, a regényirodalomban és az elmékben." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 52. sz. deczember 25.)

1839-től 1841-ig Dumas több barátja közreműködésével az európai történelem híres bűnözőiről és bűneseteiről szóló nyolckötetes esszégyűjteményt összeállításán dolgozott. Ebben szerepeltek írások például Beatrice Cenci, Cesare és Lucrezia Borgia tetteiről, de olyan közelmúltban történt incidensekről is, mint Karl Ludwig Sand és Antoine François Desrues esete, akiket gyilkosság vádja miatt végeztek ki. Dumas szintén részt vett vívómestere, Augustin Grisier 1840-es regényének, A vívómester-nek megírásában. A történetben tulajdonképpen Grisier beszéli el, hogyan vált tanújává az oroszországi dekabrista felkelés eseményeinek. Végül e regényt I. Miklós cár betiltotta Oroszországban, emiatt Dumas egészen a cár haláláig nem léphetett orosz földre. A Monte Cristo grófja és A korzikai testvérek című műveiben, valamint visszaemlékezéseiben az író nagy tisztelettel említi meg Grisier-t. (Forrás: wikipedia)