Normál kép: 613-683_pix_oldal_09_kep_0001.jpg   Méret: 770x892 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 613-683_pix_oldal_09_kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1019x1180 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Beethoven Lajos

Ismertető szöveg: "Egyszer megkóstolva a bécsi zene-világ, akkor e tekintetben a világ középpontja, elveit: azután csak oda vágyott vissza. Erezte, hogy a tökély magaslatára csak ott emelkedhetik s bár otthon is folyvást tanult és irt: képeztetését befejezettnek nem hitte, mig azon fokot nem éri el, melyet tehetségének ösztöne sejtett magában. Végre, 1792-ben teljesült lelkének e hő vágya s állandóan Bécsbe költözhetett. Itt Haydn, Schenk, Albrechtberger tanitották öt a zeneszerzés tudományára. Ettől kezdve harminczöt évig élt Bécsben, azaz: 1826. márczius 26-án bekövetkezett haláláig. Élete nem változatos külső eseményekben. Dolgozott s hosszú sorát készité el a zenemüveknek különböző münemekben." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 51. sz. deczember 18.)



Salierinél nyolc esztendeig tanult. Mint kész zongoraművész 1795 márciusában lépett fel első ízben a bécsi nyilvánosság előtt, B-dúr zongoraversenyének előadásával. Ezt a fellépést azután újabbak követték, és hamarosan kiadója és pártfogója is akadt. Hamar népszerű lett zongoravirtuózként, és jóval lassabban ugyan zeneszerzőként. Népszerűsége fokozódott Prágában, Drezdában és Berlinben, ahol Beethoven 1796-ban körutat tett. Berlinben erősen marasztalták, de ő Bécshez ragaszkodott, ahol lelke is ki volt elégítve társadalmi állása és kenyere is biztosítva volt. Művészi körútjának folytatását lehetetlenné tette 1798-ban kezdődött fülbaja, mely lassanként teljes süketségbe ment át. Ez a csapás tette őt virtuóz helyett végképp zeneköltővé. 1800 óta már a telet a társas élet közepette, művei előadásának szentelte, nyaranta pedig a Bécs körüli falvakban műveit dolgozta ki. A monarchiában is tett utazásokat, volt Magyarországon is, 1806-ban Martonvásáron, a Brunswick grófok Fejér megyei birtokán. A bécsi kongresszus (1814) magas külföldi vendégei meghódoltak előtte, ez volt utolsó szereplése. Siketsége és altesti fájdalmai hipochondrikussá tették őt, aki különben is melankóliára hajlott, családi viszálykodások (bátyja özvegyével, akinek fia fölött gyámkodott) szintén bántották, de ez nem csökkentette alkotóerejét, hanem erős sajátos jelleget adott műveinek. (Forrás: wikipedia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page