Ismertető szöveg: "Visszanyervén a protestáns egyház a maga jogos állását, megválaszthatta super intendenseit is. A tiszántuli, természetesen, a maga erős bajnokát Balogh Pétert emelte a superintendensi székbe, megjutalmazván őt bátorságáért és hüségéért a legnagyobb kitüntetéssel, mely protestáns papnak részébe juthat. A debreczeni egyház pedig nem tűrhetvén, hogy ne az ö kebelében és lelkészei közül legyen a superintendens: a Szoboszhi halála óta ürességben hagyott elsö papi állomására meghívta a megválasztott superintendenst. Balogh Péter azóta debreczeni papi lakában s superintendensi hivatala gondjai közt, köztisztelet- és szeretetnek örülve, munkás csöndben élte napjait, nem ismerve más pihenést a kötelesség óráiból, mint ha egyetlen fiától származott kisded unokái térdeire csimpajkózva, mint repkényágak a vén fatörzsre,vidámságukkal szétverték kissé gondjait." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 49. sz. deczember 4.)

A gimnáziumi pályát 1804 óta a debreceni főiskolában végezte. 1809-ben felsőbb tudományokat kezdett folytatni, mire 1815-ben a második grammatikai osztály köztanítójává választották. 1818-ban a karcagi iskola igazgatója lett. 1821-ben politikai pályára lépett és Pesten felesküdött a királyi tábla jegyzőjévé. Ezután tiszteletesi pályára tért, és Bécsbe utazott; külföldi egyetemre az akkori szigorú tilalom miatt nem mehetett, a protestáns teológiai intézet látogatása miatt egy évet Bécsben töltött. 1822 tavaszán visszatért hazájába, a nagyszalontai gyülekezet hívta meg lelkésznek. 1832-ben az egyházmegye esperese, 1855-ben helyettes, 1860. május 15-én pedig a tiszántúli református egyházkerület valóságos püspöke lett. A pátens idejében a püspökök közt ő vitte az ellenállásban a vezérszerepet. (Forrás:wikipedia)