Képaláírás: Sasku Károly

Ismertető szöveg: "Mondják, hogy Szigligeti roppant termékenysége ártott tehetségének. Lehet; de használt a színháznak, az irodalomnak, a repertoirnak. Hihető, hogy tizedrész annyit írva, tizszerte jobban alkothatott s tízszeres költői erővel írhatott volna. De Szigligeti a színház teremtménye volt, élete a színházéval összeforrva, úgyszólván azonosítva volt; ő a maga dicsőségéből s költői halhatatlanságából előlegezett a színháznak, hogy az élhessen. Ma is , midőn szín-irodalmunk Bánk- Bántól s Kisfaludy Károly első felléptétől számítva épen 50 éves, ma is, összes magyar szini repertoirunknak több mint fele a Szigligeti darabjaiból telik ki. Legrégibb darabjai is későn s nem egészen koptatták el magukat, némelyik ma is él még a játékrendben, s ö minden egy helyett, mely abból letűnt, kettőt-hármat állított ujat, S hogy a nemzeti színház és a vidéki szinpadok drámai repertoirja megőrizhette magyar jellegét, sőt időnként túlnyomólag magyar lehete (tisztelet a többi drámaíróknak is, de igazság Szigligetinek is!) az ö érdeme. Darabjai közel ezer estét töltöttek be a nemzeti színháznál." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 35. sz. augusztus 29.)

Tanulmányait szülővárosában kezdte és folytatta a debreceni református főiskolában, később a selmeci bányászakadémiában, 1835-36-ban pedig Pesten a mérnöki tanfolyamot hallgatta és be is végezte. Hivataloskodott Budán az országos építészeti főigazgatóságnál; 1842-től a máramarosszigeti református líceumban mint tanár a bölcseletet, mennyiségtant, természeti jogot, országlástant és neveléstant adta elő. 1844-ben a Tisza-szabályozásnál mint központi segédmérnök foglalkozott; P. Paleocapát kísérte a Tiszavölgy beutazásánál. 1848-ban munkatársa volt Széchenyi Istvánnak a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban. 1848-49-ben honvédszázados volt; egy gerilla csapat szervezésével bízták meg; végül orosz fogságba került és miután szabadon bocsátották, Pestre jött hivatalt keresni. Itt a rendőröktől sokat szenvedett; ezért rögeszméje volt később is a rendőrkémek üldözése; ezek ellen úton-útfélen beszédet tartott, fokosával fenyegetődzött. Mindig magyar ruhában, kucsmában járt. Bankót nem fogadott el; ezüsttel fizették, ő is ezüst pénzzel fizetett. Országos ismertségre az 1854-ben kiadott illemtannal tett szert. 1860. január 1-jén a Magyar Tudományos Akadémiához kinevezték a nyomtatványok javítójának, majd 1865. január 26-án főjavítónak. Anyanyelvén kívül jártas volt a német, héber, latin, görög, francia, olasz, angol, spanyol és portugál nyelvekben. Munkáit matematikai, kultúrpolitikai és pedagógiai témában írta. Elsők között terjesztette Magyarországon az utópista szocialisták, főként Fourier eszméit. (Forrás:wikipedia)