Képaláírás: Szigligeti

Ismertető szöveg: "Mondják, hogy Szigligeti roppant termékenysége ártott tehetségének. Lehet de használt a színháznak, az irodalomnak, a repertoirnak. Hihető, hogy tizedrész annyit írva, tizszerte jobban alkothatott s tízszeres költői erővel írhatott volna. De Szigligeti a színház teremtménye volt, élete a színházéval összeforrva, úgyszólván azonosítva volt ő a maga dicsőségéből s költői halhatatlanságából előlegezett a színháznak, hogy az élhessen. Ma is , midőn szín-irodalmunk Bánk- Bántól s Kisfaludy Károly első felléptétől számítva épen 50 éves, ma is, összes magyar szini repertoirunknak több mint fele a Szigligeti darabjaiból telik ki. Legrégibb darabjai is későn s nem egészen koptatták el magukat, némelyik ma is él még a játékrendben, s ö minden egy helyett, mely abból letűnt, kettőt-hármat állított ujat, S hogy a nemzeti színház és a vidéki szinpadok drámai repertoirja megőrizhette magyar jellegét, sőt időnként túlnyomólag magyar lehete (tisztelet a többi drámaíróknak is, de igazság Szigligetinek is!) az ö érdeme. Darabjai közel ezer estét töltöttek be a nemzeti színháznál." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 35. sz. augusztus 29.)

Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház falai között bontakozott ki egészen tehetsége, nem mint színésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar színészetnek és első intézetünknek szentelte. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán Rózsa című vígjátékával elnyerte a díjat. E műve a színpadon is sikert aratott és Laborfalvy Rózával sokáig repertoár-darab volt. Már ekkor neve országosan ismert volt és többfelé ünnepelték. Már a 1840-es évek elejétől uralkodott a színpadon, s évtizedeken át, egészen haláláig ő maradt első színköltőnk. A Nemzeti Színháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett, amellett tanára volt a színiiskolának. (Forrás:wikipedia)