Képaláírás: Éber Nándor

Ismertető szöveg: "1851-ben Angliába ment. A katonai tudományok elméleti tanulmányozására adta magát azon buzgalommal és erélylyel, mely szivós szellemét jellemzi: bármibe kezd, belemélyedni s alaposan, behatólag és kimeritöleg megismerni azt. Politikai, diplomatiai s egyre gyarapodó katonai ismereteit önfentartására hasznosítandó, a hírlapirodalom terén kezdett működni s pedig oly sikerrel, hogy a nagy világlap, a "Times" munkatársa lőn, mely öt, a ritka képzettségü s széles látkörü fatal férfiut (még akkor 30 éves sem volt) az épen kiütött keleti háboru szinhelyére küldötte, mint rendes levelezőjét." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 26. sz. junius 27.)

Ettől kezdve 1867-ig Angliában, Francia- és Olaszországban működött, részint hirlapirói szerepét folytatva, részint politikai s diplomáciai ismereteit és összeköttetéseit igyekezve fölhasználni Magyarország érdekében. A koronázás után ő is visszatért hazájába; a Times levelezői tisztét haláláig megtartva, elhatározta, hogy tehetségeit s tevékenységét ezentúl kizárólag hazájának s a reformpolitikának szenteli. Nehány hirlapi cikkével csakhamar feltünt. Az anyagi téren a magyar-angol bank alapításában való részvétével tüntette ki magát és összehivatván az országgyűlés Szék város Erdélyben választotta meg képviselőjének, hol programbeszédet tartott, melyben határozottan a közjogi alap mellett nyilatkozott és a reformokat hangsúlyozta. A Deák-pártnak volt tagja; a delegációnak is tagja volt, hol főleg a hadügyi s külügyi kérdésekben szakavatottan szólalt fel. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek igen bizalmas embere lett és e bizalmas viszony annak külügyminisztersége alatt is fennmaradt. Utóbbi években Szeben megye szászsebesi kerületét képviselte. 1883-ban az osztrák államvasúttársaság magyar vonalainak igazgatótanácsába választották. (Forrás:wikipedia)