Képaláírás: Mike Sándor

Ismertető szöveg: "Kész és szives közlékenységét, önzéstelen áldozatkészségét tanúsítják, a kik ismerték, és tudósainknak levelei, melyekben a küldött adatokat, felvilágosításokat, könyveket köszönik meg neki. Nem egyszer kérték emlékül fotograf-arczképét is, de az öreg ur soha sem ült foto gráfnak, s az itt közlött arczkép ifjúkori arczképe, melyet gyűjteményében találtak meg örökösei. Kézirati gyűjteményét, értékes óráját, más ritkaságokkal együtt az erdélyi múzeumnak hagyta, azon tudományos intézetnek, melynek maga is tagja volt, s melynek létrehozásában és gyarapításában oly munkás részt vett." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 46. sz. november 17.)

A szabadságharc után 1849. december 18-án Urbán megkérdezte, hogy akar-e továbbra is alkalmazott lenni? Válaszában kérte, hogy kevés hátralevő napjaiban addigi szolgálatában meghagyja. Ennek dacára a levéltárt lepecsételve katonai őrizet alatt tartották és Mikét félfizetéssel nyugdíjazták. 1861. április 11-én aligazgatói állásába visszaállították, 1863-ban pedig levéltári igazgatóvá nevezték ki 1864-ben egész fizetéssel nyugalmaztatott, de nyugalma napjait csak 1867. május 24-éig élvezhette, amikor meghalt. Tudományos szenvedélyével a gyümölcsészet és virágkedvelés is egyesült gyümölcsösöket plántált, külföldi jeles gyümölcsöket honosított, új fajokat állított elő. E téren tekintély volt Kolozsvárt. Egyetlen leánya, Róza, Jakab Elek író és országos levéltárnok neje volt. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagygyűlésén 1868. február 17-én Szabó Károly tartott fölötte emlékbeszédet. (Forrás:wikipedia)