Képaláírás: I. Ferenc József

Ismertető szöveg: "Apró s többnyire pikánt irmodoru novellái, melyek a Pesti Divatlap-ban és az Életképek-ben jelentek meg, egyre nagyobb figyelmet kezdtek költeni. Társai és baráti azonban még ekkor is többet tartottak felőle, mint a nagy közönség, mely a tehetség finomabb ecsetvonásai iránt nem birt elég érzékkel. Néhányan együtt valami ifjú Magyarország-félét képeztek, mely tanult, igyekezett, vitatkozott, elöre tört, de az akkor irodalmunkban is tekintélyes táblabiró-világ közepette nem birta kivivni kellő helyét. A lapok által sem méltányoltatván eléggé, a szerkesztők által némileg hátra téve, föltették magokban s ünnepélyesen össze is egyeztek, hogy egészen megvonják közremüködésöket a szépirodalom közlönyeitől, társulatot alakitnak s legsikerültebb müveiket együtt fogják önálló füzetekben kiadni." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 25. sz. junius 23.)

Élete alkonyán keletkezett regényeiben jobbára enyhén romantikus szerelmi töréneteket nyújt, amelyek alaprajzukban alig különböznek egymástól s jól besorolhatók prózánk Jókai és Mikszáth nevével jellemzett történelmi vonulatába. Pálffy és Jókai egyes anekdotikus, realista alkotásai alapvető erkölcsi, esztétikai célkitűzéseikben nem esnek messze egymástól, de művészi képességek tekintetében hatalmas különbség van kettőjük között. Sovány vigasz Pálffy csekély leleményéért, egyhangú elbeszélő modoráért, hogy Jókai egyes könnyelműségei és következetlenségei nála nem találhatók meg. Pálffy elfogadja az eszményítés immár két évtizedre elterjesztett tanításait; a nyomorról, az ösztönök világáról, a tragédiákról nem tud, s befejezéseiből általában nem hiányzik a költői igazságszolgáltatás. (Forrás:wikipedia)