Képaláírás: II. Rákóczi Ferencz

Ismertető szöveg: "A fiatal pár hol Rákóczi bécsi palotájában - a Himmelpfort-utczában a mai gr.Fürstenberg-ház-, hol a fejedelem magyarországi uradalmain: s ezek között leginkább Munkácson, Sáros-Patakon, Szerencsen vagy Nagy-Sároson lakott. Rákóczinak bő alkalma nyilt ez idehaza tartózkodása alatt színről színre megismerkednie nemzete akkori elnyomott állapotával, a melyen szive vérzett. De a Rákócziak, Zrínyiek utódát folyvást kémek vették körül, és ezt ö jól tudta; az idő is a kezdeményezésre - mint azt ö éles észszel belátta - még nem érkezett el. Azért apái szerencsétlenségén okulva, 1697-ben, midőn a hegyaljai nép - épen az ő jobbágysága - Tokaji Ferencz s Szalontay György vezérlete alatt a cs. kormány ellen fegyvert fogott:" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 1. sz. január 6.)

1717-ben III. Ahmed szultán érintkezésbe lépett vele, hogy szervezzen kurucokból és hazai ellenállókból újabb felkelést, ehhez katonai segítséget, valamint 2 és fél millió aranyat ígért. A törökök ekkoriban az osztrákok ellen hadakoztak és a péterváradi ütközetben már a háború elején katasztrofális vereséget szenvedtek. Szeptemberben a háborúban álló Törökország meghívására 40 főből álló kísérettel útnak indult, és Spanyolország érintésével október 10-én partra szállt Gallipoliban. Ekkor a törökök további vereséget szenvedtek, s bár a szervezkedés folyt, nem járt eredménnyel. A Magyarországra behatoló török seregek között voltak kurucok, ők azonban nem voltak képesek újabb megmozdulásra bírni az embereket. Az idő haladtával Rákóczi esélyei csökkentek és Esterházy Antal akciója Erdélyben is kudarccal végződött, mert a tatárokkal érkezett kurucokat a lakosság ellenségesen fogadta, ugyanis a tatárok inkább barbár pusztítók, semmint szövetségesek voltak az utolsó tatárjárásban. Rákóczit Törökországban ünnepélyesen fogadták ugyan, de arról, hogy - mint ő kívánta - külön keresztény sereg élére állítsák, hallani sem akartak. Ahmed győzelmi esélyei megfogyatkoztak az újabb vereségek és Nándorfehérvár elestét követően, ezért már nem foglalkoztatta a kurucok csatasorba állítása, hanem arra kellett figyelnie, hogy a további császári előretörés megakadályozza a Balkánon. (Forrás:wikipedia)