Ismertető szöveg: A borágó (Borago officinalis L.) az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó fűszernövény; a magyar népnyelv uborkaszagú fűnek is nevezi. További népies nevei: borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág. 30-75 cm-re növő, egynyári növény. Könnyen szaporodik, a házikertekben magról állandóan felújul. Az idősebb növényeket fele hosszukra visszavágva új hajtásokat hoznak. Szárait, leveleit és a virágok csészéjét serteszőrök borítják. Virága égszínkék, néha rózsaszín vagy fehér színű. Az ötszirmú, csillag alakú pártából kilógnak a fekete porzók. Csillag alakú virágait akkor hullajtja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz. Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, salátákhoz és sószegény diétához alkalmas. Kitűnő tulajdonságai főleg kalcium- kálium- és és egyéb ásványi só-tartalmának köszönhető. Flavonoidokat, alkaloidokat és némi illóolajat tartalmaz. Magjában sok a gamma-linolénsav: ez az értékes zsírsav csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét. Teának főzve jó vizelethajtó; főleg vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott. A borágó leveleinek forrázata serkenti a stresszre reagáló mellékvesék működését, tehát alkalmazható például pánikbetegség esetén szorongás oldására. (Forrás: Wikipédia)