Ismertető szöveg: A Lánchíd az első állandó kőhíd volt Buda és Pest között. A hivatalos neve Széchenyi Lánchíd volt. Így már nem nehéz kitalálni, hogy névadója gróf Széchenyi István volt, aki a 19. században felerősödő nemzeti függetlenedési törekvések egyik fő vezéralakjaként vált híressé. 1839-ben az ő kezdeményezésére született meg a Lánchíd felépítésének gondolata. A tervező, egy Tierney W. Clark nevű úriember volt, azonban a híd felépítését is kellett valakinek irányítani. Ezt a feladatot a skót Adam Clark vállalta magára, aki egyébként 1849-ben a híd felépítésének végeztével itt is telepedett le Magyarországon. Róla nevezték el a híd és az Alagút között elhelyezkedő teret, mely Clark Ádám tér néven vált ismertté. A vasláncokat két mederpillér tartja, melyek klasszicista stílusban épültek és melyeken a híd pályateste is függeszkedik. Ezek a vasláncok ihlették meg a végső "lánchíd" elnevezést. A hídfőknél kőoroszlánok fekszenek, melyek Marschalkó János szobrászművész keze munkáját dicsérik. A pestiek körében született egyébként egy legenda, mely szerint az oroszlánoknak nincs nyelve. Ez viszont nem igaz, nagyon is van nyelvük, csak ez egyedül felülnézetből látható. Sajnos a második világháború befejeztével a kivonuló német csapatok az összes hidat felrobbantották, így a felújított hidat az első átadás 100. évfordulóján, 1949. november 21-én adták át újra, amikor is ismét megindulhatott a forgalom a Duna felett Buda és Pest között.