Képaláírás: Báró Sennyey Pál

Ismertető szöveg: "A fötárnokmester Magyarországban az ország zászlósaihoz tartozik. Valamint más európai uralkodóknak, ugy a magyar királyoknak is voltak mindig bizonyos főtisztjei, kik a királyi méltóságnak mintegy nagyobb tekintetet, íényt és tiszteletet adtak. A magyar király udvarában azonban első helyen állottak az ország zászlósai (Barones Regni), kik mind régiségüknél, mind magas rangjuknál fogva a förendüek közt is elsők valának és kétfélék úgymint: vagy olyanok, kiknek hivatala az ország alkotmányába beszöve lévén, az ország igazgatásában is nagy és tettleges részt vettek, vagy olyanok, kiknek hivatala inkább tiszteletbeli, s azért az igazgatásba nem folyván be, csupán a koronázás s egyéb ünnapélyek alkalmával végeztek némi kötelességeket." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 31. sz.)

1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondotta tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877. februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki. (Forrás: Wikipédia)