Képaláírás: Képek a hazai népéletböl: XLVII. A dade meg a rajkó

Ismertető szöveg: "E czigányok az ugynevezett uj magyarok, mely elnevezés a hazánkban való állandó megtelepülés óta illeti őket, noha mint csufondárosat méltatlankodással visszautasítják, e czigányok az igazi muzsikus czigányok, tele fantáziával, elmésséggel s eredetiséggel. Keserü s borus napjaiban ez vigasztalta, lelkesítette zengő fájával a magyart s magyaros mulatság inkább ellehet bor mint czigány nélkül. E fajnak zenére való hajlama s kiváló tehetsége bámulatos s ép e költői lelkületének tulajdonitható az, hogy a munkában kevesebb erélyt fejt ki, noha szívósságáról s lankadatlan munkabírásáról fényes tanuságot tesz azon körülmény, hogy déltől délig győzi a hegedülést, a mi kétségtelenül nem csekely erőkifejtést igényel, főleg ha számba veszszük, hogy mentői tovább huzza, annál szebben szól ellenállhatlan, elragadó, tüzes, összevágó a plasticus előadása." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 22. sz.)