Képaláírás: Bél Mátyás

Ismertető szöveg: "Bél Mátyás, lehet mondani,a hazai történetírók úttörője volt. ő nem irta meg ugyan hazánk rendszeres történelmét, de ahhoz szolgáló, oly maradandó becsü okmányokat adott ki, hogy ki a honi történelem írására adja magát, az az ö munkáit nem nélkülözheti. Bámulatra ragadja az embert azon tevékenység, melyet, a pozsonyi tanársággal és lelkészséggel járt sok elfoglaltatása mellett is, e téren kifejtett; azon hangyaszorgalom, melylyel a hazai történelemre vonatkozó okmányokat kutatta és gyűjtötte; azon buzgóság, melylyel a jelesebb elméket a vele való összemüködésre serkenteni tudta. Neki a birodalom minden vidékén voltak levelezői és munkatársai, például: Késmárkon Buchholtz, Bohus, és Milleter, Iglón Jóni, Komáromban Neuhold, Nógrádban Mikovini, Gömörben Bácsmegyei, Bécsben Schwandtner. Erdemeit méltányolta a haza és a külföld." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 11. sz.)

A magyar tudományosság fájó hiányosságának tartotta, hogy nem volt a magyar nyelv eredetét, nyelvtanát tárgyaló komoly mű. 1713-ban kiadott Institutio ad symbola conferenda című írásában gyakorlatilag egy magyar nyelv- és irodalomtörténet tervezetét vázolta. A magyar nyelvet számos német folyóiratban ismertette, később német nyelvtant (Institutiones linguae Germanicae) írt a magyar nyelvűek számára. 1725-ben pedig a németek számára írta meg a magyar nyelvtant (Der Ungarische Sprachmeister, oder kurze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache). Latin nyelvtana 1717-ben Lőcsén, 1719-ben pedig Nürnbergben jelent meg. A szlovák nyelv iránti érdeklődését és a pietisták anyanyelvi kultúra fontosságát hirdető tételét bizonyítja, hogy segítette a megjelenésben és előszót is írt P. Dolezal szlovák nyelvkönyvéhez. (Forrás:wikipedia)