Képaláírás: Egmont és Hoorn grófok emlékszobra Brüsszelben

Ismertető szöveg: "Ugyanazon források szerint, Hoorn gróf egy milanói redős kalapot erősen összeszoritva hordott kezében. Arczának kifejezése, a méltóságos alak egész tartása hiven tükrözék a nemes férfiu visszafojtott dühét, melyet azon gondolatnál érzett, hogy hazája iránt tett érdemeiért ez a jutalma. Egmont magatartása az emléken talán nyugottabb, lemondóbb de kevésbbé büszke is, mint a Hoorné. Szorosan véve a dolgot, némileg hibáztatni lehetne a két alak egymás mellé állítását, miután történelmileg bizonyos hogy Hoorn grófot egy órával késöbb végezték ki, mint Egmontot,de müvészi szempontból e kifogás tekintetbe nem jöhet, miután nemcsak családi kötelékek, életök főbb mozzanatai, hanem különösen közös haláluk is az utókor emlékezetében elválaszthatlanná tévé e két férfiut, II. Fülöp spanyol király vak dühének ez áldozatait." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 4. sz.)

Philippe de Montmorencyt, Horne grófját Lamoraal van Egmont gróffal együtt 1567. szeptember 9-én Alba hercege letartóztatta. A genti várban őrizet alá helyezték őket. Rögtönítélő bíróság (úgynevezett Vértörvényszék) elé kerültek annak ellenére, hogy mindketten katolikusok voltak. Az Aranygyapjas rend lovagjait megillető kiváltságaikat figyelmen kívül hagyták (hivatalosan csak maga a király ítélhetett volna felettük). Felségárulás és lázadás bűnéért halálra ítélték őket. Utolsó éjszakájukat a brüsszeli Főteret (Grand-Place / Grote Markt) szegélyező Királyi házban (Maison du Roi / Broodhuis) töltötték. 1568. június 5-én Brüsszel főterén mindkettőjüket lefejezték, velük harcostársukat, Tobias van Leeuwent is. Alba hercege rajtuk kívül még 8000 németalföldi nemest és polgárt végeztetett ki, hasonló vádakkal, de nem tudta elfojtani a lázadásokat. (Forrás:wikipedia)

Margit hercegnő békülékeny próbálkozásai csak átmeneti eredményeket hoztak, de ezt a király a gyengeség jelének ítélte. 1567 nyarán Orániai Vilmos figyelmeztette Egmont grófját, ne bízzék a spanyol udvar ígéreteiben. 1567 augusztusában II. Fülöp király Don Fernando Álvarez de Toledo y Pimentelt, Alba 3. hercegét (1507-1582) katonai és politikai teljhatalommal ruházta fel, és Németalföldre küldte azzal az utasítással, hogy állítsa helyre a királyi hatalmat a tartományokban. Amikor Alba hercege a spanyol királyi haderővel a németalföldi határra érkezett, Egmont grófja a határon fogadta őket, és Alba hercegének oldalán lovagolt be Brüsszelbe. Margit hercegnő régensi hatalma névlegessé vált (1567 decemberében le is mondott, és visszatért Itáliába). Orániai Vilmos elmenekült a fővárosból. Egmont és Horne grófoknak is ezt tanácsolta, de ők biztonságban érezték magukat, és helyükön maradtak.(Forrás:wikipedia)