Képaláírás: Fogarasi János

Ismertető szöveg: "1849-50-ben minden hözhivataltól visszavonulni szándékozott, de részint barátai rábeszélésére, hogy a mely hivatali helyet csak lehet, inkább hazafiak foglaljanak el mint idegenek, részint mert az Akadémia által rábizott fontos munkálkodás Pesten lakását mellőzhetetlenné tette, az Akadémiának pedig nem vala módjában a munkához mért jutalmat adni, 1850 végén ismét hivatalt vállalt mint tanácsos a pesti ideigl. főtörvényszéknél. Innen 1853-ban hivatalból bizták meg a pestmegyei törvényszék büntető ügyeinek vezetésével és elnökségével. Ettől kezdve mint a pesti országos büntető majd mint a pesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke, egész 1863 végeig erélylyel, igazság-szeretettel és részrehajlatlansággal folytatta hivatalát." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 47. sz.)

Fogarasi igazi polihisztor volt, olyan mértékben, ami korában már ritka volt. Jogi értekezéseket, költeményeket és elbeszéléseket is közölt, dalokat és kórusműveket is szerzett, hegedült, de nyelvészeti munkája a legjelentősebb. Igaz főként a szótár révén: a mongol nyelvrokonság híve volt, nyelvfilozófiai, nyelv- és szótörténeti ideái máig megosztják a nyelvésztársadalmat. De ő fogalmazta meg a Fogarasi-törvény néven ismert magyar nyelvtani szabályt (1838-ban, az Athenaeumban), amely szerint a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül. Úttörő jelentőségű folklorisztikai tevékenysége is: Tranyik Jánossal együtt 1847-ben két füzetnyi népdalgyűjtést adtak ki. Maradandó értékű verstani munkája a choriambusnak a magyar verselésben játszott szerepének kutatása.(Forrás:wikipedia)