Képaláírás: Dobozy Károly

Ismertető szöveg: "A következö évben végre (1860. febr. 19.) befejeződött a viszontagságos élet. A bajok, mik ellen erős lelke diadalmasan küzdött, megtörték a gyönge testet. Hamvai a makói ref. ó-temetöben nyugszanak, jeltelenül. Dobozy első zenemüvét 1838-ban irta. Hátramaradt iratai közt összesen mintegy 41 hangszerzeménynek akadtam nyomára, miknek nagyobb része még kiadatlan. Müveinek kiváló becse és főjelleme az eredetiségben és a valódi magyar érzés hü kinyomatában fekszik. Szénffy, Nyizsnyay és Simonffy zeneszerzőkkel, gr. Fáy-val, a nagy zenetudóssal, többé-kevésbbé meghitt levelezésben és baráti viszonyban állott. Ez utolsó egészen el volt hajolva dalai által, s őt tartá elsö kompozitornak Magyarországon." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 26. sz.)

A fiú egész szellemi és vagyoni erejét művészi szenvedélyére fordította. Cigányzenészekből bandát szervezett, tanított és tartott saját költségén, mellyel több hazai város (leginkább Debrecen) közönsége előtt előadásokat rendezett. A siker felbátorította: 1844 második felében összeszedte a győri Farkas-Bihari-féle cigányzenészeket és velük külföldi körútra indult, Fitos Sándor táncost és egy táncosnőt is vitt magával. Bécsben díszes magyar öltözeteket készíttetett. Útjáról Magdeburgban november 11-én kelt levele megjelent a Pesti Divatlapban (1844. II. 22. sz.). 1846-ban január 10-én ismét Bécsbe indult 13 zenésszel, akiket négy hónapig tanított, és akikkel félévig növekvő elragadtatásban tartotta Bécs lakóit ekkor Liszt Ferenc elismerését és barátságát is megszerezte. (Forrás:wikipedia)