Képaláírás: Szemere Pál

Ismertető szöveg: "A magyar nyelv és nemzeti szellem egyik elsö rangu bajnokának arczképével tartozunk még olvasóinknak. Azon férfiúról szólunk, ki hü tagja volt azon kis, de lelkes csoportnak, mely a tespedés és sülyedés szomoru korában ernyedetlen kitartással és szent buzgalommal működött a nemzeti nyelv és irodalom megmentésén és fejlesztésén. Szemere Pál meg is érte nyelvünk diadalát, minek reménye félszázaddal előbb csak nehány jelesnek ábrándos lelkében élt. Az akadémia ünnepélyes közgyülésén a fellengő szónok, Kazinczy Gábor csak e napokban elevenité föl emlékét, s mi is megragadjuk ez alkalmat az érdemdús úttörő pályájának méltatására." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 7. sz.)

1810-ben munkatársa volt Kultsár Istvánnak, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztőjének számára az akkor nagyhírű Neuwieder Zeitung-ot, a Tudósítások melléklapjaként fordította. 1811-ben Vida László segédje volt a magyar színháznál. 1817-ben Jenkowich Miklóssal, Fejér Györggyel és Horvát Istvánnal megalapította a Tudományos Gyűjteményt. 1818-tól 1829-ig Pest vármegye tisztikarában működött mint második alügyész. 1828-ban egyik tagja volt a nádor által kinevezett bizottságnak, amely az Akadémia tervrajzát készítette. 1831. február 16-án az MTA rendes tagjává választották a nyelvtudományi osztályba. A Kisfaludy Társaságnak 1840. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt. Pesten és Pécelen lakott, ahol 1861. március 14-én meghalt. A Magyar Tudományos Akadémiában Kazinczy Gábor tartott fölötte emlékbeszédet az 1864 januári közgyűlésén. (Forrás:wikipedia)