Képaláírás: Jámbol Pár.

Ismertető szöveg: 1842. aug. 2-án n.-váradi g. e. püspöknek neveztetvén ki, 1843-ban megyéje kormányzatához a legnagyobb erélylyel és legkomolyabb szándékokkal hozzáfogott. A fölmerült hiányokat, a mennyire lehetett, pótolta, s káptalanjába a legérdemesebb és legjelesebb egyéneket válogatta össze, ugy hogy itt igen jeles műveltségű férfiak gyűltek össze. 1844-ben egyházi látogatást tevén Arad, Csanád, Csongrád, Torontál és Krassómegyékben, ez alkalommal különösen az egyházak, iskolák, tanítók és tanulók ügyeit vizsgálta, s a fölmerült szükséget bökezüleg pótolta. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 48. sz.)

A teológiát Pesten és Bécsben tanulta. Pappá szentelése Nagyváradon volt, ahol nemsokára parókus lett. 1835-ben székesegyházi kanonok lett, majd őrkanonok és a nagyváradi kis-szeminárium rektora. I. Ferenc király 1842. augusztus 2-án nagyváradi püspöknek nevezte ki, miután XVI. Gergely pápa 1843. január 30-án prekonizálta, Lemény püspök 1843. június 11-én Balázsfalván püspökké szentelte. Erdélyi püspök volt az elnöke annak a bizottságnak, mely a magyarországi és az erdélyi román egyházi szervezet kifejlesztésére irányuló tervezetet elkészítette. Erdélyinek igen nagy része volt a román érseki tartomány és a román egyházmegyék felállításában. Az 6 idejében csatoltak a Munkácsi Egyházmegyéből a Nagyváradi Egyházmegyéhez 72 parókiát. Erdélyi továbbfejlesztette és támogatta az egyházi iskolákat. A tűzvészben elpusztult székesegyházat felépítette. A király valóságos belső titkos tanácsosának nevezte ki, és 1858-ban bárói címet adott neki. (Forrás: Wikipédia)