Képaláírás: Képek a hazai népéletből : XXXI. A bivalyos

Ismertető szöveg: "Könnyű élelmezése és nagy ereje mellett, igen alkalmas igavonó lévén, méltó volna, hogy gazdáink közt nagyobb elterjedést nyerjen; s ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy ott is, hol eddig tetemesebb mennyiségben volt található, ma már mind szűkebb körre szorul a bivalytartás. Tudunk gazdaságot, hol néhány évvel ezelőtt százával járt ki az akolból a bivaly, s jelenleg egy fia sincs többé. Ennek oka bizonyosan nem égalji viszonyainkban keresendő, mert a tapasztalás megmutatta, hogy ez idegen állat égövünk alatt igen könnyen meghonosul. Nem finynyás, sem a bánásmód, sem a takarmány iránt. Vastag bőre a légváltozások ellen biztos védő, megeszik minden hitvány gizgazt, s e mellett az ökör sokat elbír, és a tehén felséges jó tejet ad." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 37. sz.)

A II. világháború utáni évtizedekben a bivaly tenyésztése a Kárpát-medencében szinte teljesen megszűnt. Napjainkban alig néhány tucatnyi állat őrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét. A bivalytehenek kétharmada a nemzeti parkok területén, főleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén él. A kápolnapusztai bivalyrezervátum Magyarország legnagyobb állományának ad helyet, egyben génmegőrzési feladatokat is ellát. 1999 óta a tenyésztésszervezés feladatát a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete látja el. (Forrás:wikipedia)