Képaláírás: Az aggteleki barlang belseje: Pizai görbetorony

Ismertető szöveg: "A templom elején van oszlopok közé csepegve a Szt.-Háromság szobra mintha csak faragták volna. Innen egy tágas nyilas vezet a Denevérbarlangba melynek belsejében tömérdek denevér tanyázik, s egymásba kapaszkodva, vastag csomókban csüngenek az üreg boltozatáról, egy lövésre azonban pokoli zsibajjal támadnak fel, s oly sűrűségben röpkedik be keresztül-kasul a levegőt, hogy jobb kifordulnunk, mielőtt szemünket kivernék, vagy fáklyánkat eloltanák, különben is az ég tudja, mióta rakásra halmozódott trágyájuk bűzét alig lehet egy pár percznél tovább kiállani. E denevérodú fenekén taliganyomok láthatók. Azt beszélik, hogy mintegy nyolczvan évvel ezelőtt, a barlang ez ága kőfallal volt berakva, melyet midőn széthánytak, tűzhelyet, állatok csontjait, szekrényeket, edénycserepet és elrothadt csizmákat találtak benne." Forrás (Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 33. sz.)

Petőfi Sándor felvidéki utazása során, 1845. május 24-én járt itt, nevét bevéste a barlang falába. Élményeit az Úti jegyzetek című munkájában írta le. 1858-ban tűzvész pusztította el a települést: leégett az iskola és egy lakóház kivételével minden épület. A templom falai állva maradtak, de maga az épület teljesen kiégett. A második világháborúban a szovjet csapatok átvonulása jelentős dúlással járt. Az 50-es években a Borsodi szénmedence bányáinak megnyitása, Kazincbarcika nehéziparának felfejlesztése munkaalkalmakat és viszonylagos jólétet teremtett. A mezőgazdaságban maradt az egyéni gazdálkodás: a termelőszövetkezetet kétszer is megszervezték, de mindkétszer életképtelennek bizonyult. (Forrás: wikipedia)