Képaláírás: Az aggteleki barlang bejarata

Ismertető szöveg: "A barlang bejárója, az aggteleki vendéglőtől csak 1/4 órai sétaút. Baradla, melynek gyomrában fekszik a barlang, egy laposan elterülő szirtes kopasz hegy, melynek horpadásait csak itt-ott fedik sűrű cserje-bokrok. A hegy eleje, mintha lemetszették volna,meredek sziklafalat képez. Alján egy hat láb magas nyílás. Ez a barlang szája, mely azonban rajzunkon azért nem látható mivel egy csapat szikla van előtte, melynek lejtőjén kell az üreg torkába ereszkedni. A bemenetnél egy darabig folyvást lefelé kell haladni, mintha pinczébe mennénk; de előbbre jutva egyenessé lesz és mindenütt járható az ut." Forrás (Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 32. sz.)

Petőfi Sándor felvidéki utazása során, 1845. május 24-én járt itt, nevét bevéste a barlang falába. Élményeit az "Úti jegyzetek" című munkájában írta le. 1858-ban tűzvész pusztította el a települést: leégett az iskola és egy lakóház kivételével minden épület. A templom falai állva maradtak, de maga az épület teljesen kiégett. A második világháborúban a szovjet csapatok átvonulása jelentős dúlással járt. Az 50-es években a Borsodi szénmedence bányáinak megnyitása, Kazincbarcika nehéziparának felfejlesztése munkaalkalmakat és viszonylagos jólétet teremtett. A mezőgazdaságban maradt az egyéni gazdálkodás: a termelőszövetkezetet kétszer is megszervezték, de mindkétszer életképtelennek bizonyult. (Forrás: wikipedia)