Ismertető szöveg: "A feketerigó sem sokkal kisebb fészekművész. Ez közönségesen gyönge galyakból s moámorkaszálakból alakítja külsejét, bensejébe alul famoh, rá föld és gyökérrel együtt földi moh helyeztetik, erre fenyérfü alkalmaztatik. Mindez ügyesen el lévén rendezve, legfölül fülevelkék, bügásfüvek s gabnaszár levelei téríttetnek. A fészek tehát elég erős, tartós, elég. Puha, elég meleg. Az éneklörigó már ettől némelyekben eltér. Ez a fészek beloldalát alulról föl a behajló nyiladékig egészen simává teszi majd agyaggal, majd, mint némelyek észrevevék, tehéntrágyával, a fészek különben durva anyagból van összeillesztve, s néha külseje is sima." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 31. sz.)

Akkora, mint a fekete rigó, hátafele sötétes olajbarna, hasafele a torkon és hasalján fehéres; a mellen rozsdasárgás, szív- és cseppalakú sötét foltozattal: a szeme fölött világosodó szemöldökvonás; szárnya belül rozsdasárgás. Csőre, lába sárgásbarna. Fészke igen nevezetes; középmagasságban és inkább lombos fákra építi vékony kórókból, fűszálakból és ágacskákból, közben mohával tömörítve és jól összeszőve. Ez nem volna oly nevezetes, mert ennél jobb szövést is lehet találni; de már a fészek csészéje, az mestermű! Mély és tágas, belűl pedig a legfinomabban ki van tapasztva és síkárolva, az így támadt kéreg késfoknyi vastagságú, de nagyon szilárd. Készűl pedig korhadt fának nagyon felaprított murvájából, melyet a rigó ragadós nyálával gyúr és csőrével feltapaszt, elsimít. A fészekalja öt, néha hat halavány, rézgáliczszínű, igen finom pontokkal hintett tojás. (Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/madarak-hasznarol/ch11s47.html)