Képaláírás: Lisznyai Kálmán

Ismertető szöveg: "Lisznyai csinos, nyalka, eleven és nyájas ifju volt. Beszéde, társalgása, szikrázott az eredeti, bizarr ötletektől. Egy időben midőn a redout-bálok még jó hirben voltak, a cotillon lánczfigurája közben, midőn tánezosok és tánczosnőt felváltva egymásnak nyujtják kezeiket, a hamar lángoló költő egy hölgy kezét hevesebben találta megszoritani, mint a bevett szokás meg-kivánja. A magát sértve érzett no, talán feltűnni akarásból, megáll és szemrehányásokat tesz,Lisznyai egész udvariassággal mentegetőzik : bocsánat - e kézszoritás nem nagysádnak volt szánva" - mire a körülállók nem titkolhaták el helyeslésöket a költő lélekjelenléte felett." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 8. sz.)

A szabadságharc idején közhuszárnak csapott fel egy székely ezredbe. A kápolnai csatából mint futárt küldetett Debrecenbe küldték, majd kapitányi ranggal Görgeyhez osztották be történetírónak, később őrnagynak nevezték ki. 1849. január 24-én Erdélyben, Medgyesen egy fogadóban találkozott újra Petőfivel. A világosi fegyverletétel után besorozták osztrák közlegénynek, és közel két évig szolgált Olaszországban, Tirolban és Schleswigben. 1851 márciusában érkezett haza. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is. Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot, és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak. Ekkor már nem annyira rendszeres munkásságot fejtett ki, mint inkább kalandos hajlamainak hódolt. Többször volt nagy beteg (1857-ben betegágyánál Liszt Ferenc is meglátogatta), végül egészen megbetegedett. (Forrás:wikipedia)