Képaláírás: Pálfy József

Ismertető szöveg: "Pálfy József (Farád, Somogy megye, 1812. - Sopron, 1869. július 4.) evangélikus lelkész, képzőintézeti igazgató-tanár.." "Farádon született, ahol atyja haszonbérlő volt. Tanulmányait Kis János szuperintendens védszárnyai alatt Sopronban kezdte s mivel külföldre nem mehetett, 1833-ban a bécsi teológiai fakultásra iratkozott be. Hazatérte után három évig gróf Zay Károly, az ágostai evangélikus egyház akkori felügyelőjének házánál nevelősködött, majd komáromi segédlelkész és a leányok tanítója lett. 1839-ben a Balaton mellé Mencshelyre (Veszprém megye) vitték lelkésznek; innét csakhamar Sopronba hívták meg a grammatikai osztály vezetésére, mely állásában a latin helyett a magyar nyelvet tette az intézet tannyelvévé. Tanári székét azonban ismét papsággal cserélte föl a nagygeresdi (Sopron megye) egyházban, amidőn az egyházi ügyekben is tevékeny részt vett mint kerületi számvevő (1842-től 1849-ig). A kerület kivánságára 1853-ban jövedelmesebb papi hivatalát ismét elhagyta és Sopronba ment a líceum és tanítóképző igazgatására s egyszersmind magyar lelkésznek. Az általa indítványozott gyámoló intézet (munkára képtelen lelkészek, tanárok és tanítók vagy ezek özvegyei s árvái, az általuk mérsékelt összeg befizetése mellett nyugdíjban részesülnek) 1846-ban létesült. A képző-intézet külön választása, új épületben és önállóan történt megszervezése (1858) az ő érdeme; az egyházaknak általános tömeges biztosítása szintén az ő eszméje és műve. Részt vett abban a tanácskozásban, mely a magyar protestáns egyház szervezete ügyében 1855 május-júniusában Bécsben volt megtartva. Nevelősködése alatt írt a Jelenkorba és a Honművészbe; cikke a Néptanítók Lapjában (1868. A tanítóképezdékről)." (Forrás: Wikipédia)