Képaláírás: Palóczy László

Ismertető szöveg: "De nemcsak mint az ország fáradhatlan szorgalmu jegyzője, hanem mint publicista és szónok is hervadhatlan babérokat gyüjtött. A hosszas országgyülési gyakorlat a legsajtáságosabb szónoki egyéniséget fejtették ki benne. Mindenki figyelemmel fordult oda, midőn fölemelkedett székéből a kedélyes öreg, a vastag, zömök alak, ősz hajával és nyirett bajuszával, kinek egész külsején pongyolaság, igénytelenség ömlött el. Öltözete mindig el volt maradva a divattól, széles mellén rendesen egy gombra akasztva függött sétabotja, - tisztes ódon alak volt ő, kiben azonban, csodálatos ellentétben, a szabadelvüség legujabb tanai foglaltak helyet. Az országgyülési közönség rendesen a kerekfejü puritán név alatt ismeré Palóczyt, s ez elnevezést annak köszönheté, mert szónoklatának legsajátabb mezeje a vallási sérelmek termékeny tere volt, melyen ő, eredeti szeszélyes modorában, éveken át küzdött hitfeleinek jogai mellett. Roppant jártassággal birt a világ- és hazai történetben, a magyar Corpus Jurisban s a Bibliában s itt rendkivüli emlékezőtehetségének igen nagy hasznát vette. Valódi élő adattár volt majd minden napra volt egy adata az ország multjából vagy a világtörténelemből, s mikor e vagy ama nevezetes tárgy felett tanácskoztak, rendesen elmondá, ha valami hasonló történt a megfelelő napon." Forrás: (Vasárnapi Ujság,7. évf. 44. sz. (1860. október 28.))

1807-től állt a vármegye szolgálatában, 1832-ben a pozsonyi országgyűlésre küldték követként. A liberális ellenzékhez tartozott, Szemere Bertalannal, a megye másik képviselőjével együtt az ellenzék egyik legjelentősebb tagja az 1843-44-es és az 1847-48-as reformországgyűlésen. Palóczy a reformkor országgyűlésein különösen a vallásszabadság kérdésével foglalkozott. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyveit. 1839-től Borsod vármegye másodalispánja. (Forrás:wikipedia)