Képaláírás: Brassai Sámuel

Ismertető szöveg: "1837-ben tanárrá választatott a kolozsvári unitárius főiskolá­ban, hol egész 1848-ig tanította á históriát, később mathesist és természettudományokat. Leczkéi híresek valának s még idegenek is fölkeresek azokat. Időközben többször kirándult a külföldre, saját pénzén vett természettudományi eszközökkel gazdagitá a sze­gény iskola múzeumát; az erdélyi gazdasági egyesület alapításá­ban s működésében nagy részt vett s az ottani nevelöi körnek egyik legbuzgóbb tagja volt. 18Í8 ban a pesti országos katonai iskola egyik tanárává neveztetett ki, azonban tudjuk, hogy sem az iskolából, sem a tanárságból nem lett semmi. 1850-ben Pestre költözött s itt élt a mult 1859 ik évig, mialatt tanitó volt Gönczy Pál magán nevelő-intézetében s egyik legtermékenyebb munkása a magyar irodalomnak, miről bö tanúságot tesznek az akkori pesti folyóiratok s hírlapok hasábjai s a m. tud. Akadémia jegyzökönyve, mely utóbbi intézetnek Brassai régóta levelező tagja, s valóban feltűnő, hogy nem látjuk már régen a rendesek" sorában, hol akárhány oly tag foglalja el a helyet, ki vele sem tudományos, sem irodalmi érdem dolgában a versenyt ki nem állja." Forrás: (Vasárnapi Ujság,7. évf. 42. sz. (1860. október 14.))

Brassait az intézményesedő nyelvészeten való kívülállósága, széles nyelvismerete és természettudományos gondolkodása kora nyelvtudományától teljesen független, azt messze megelőző felismerésekre tette képessé. A nyelv központi egységének a mondatot, a nyelvészet központi területének a szintaxist tekintette. Mondatközpontú nyelvszemlélete idegen volt a korszerű egyetemi nyelvtudománytól, amely a mondat vizsgálatát jobbára a latinos hagyományú, iskolás grammatika illetékességi körébe utalta. Brassai az utóbbitól elszakadva, különböző típusú nyelvek mondatait összehasonlítva határozta meg az emberi mondat univerzális mélyszerkezetét abban a korban, amikor a nyelvtudomány a különböző nyelveket történeti-genetikus alapon hasonlította össze. Kimutatta, hogy az alany kategóriájának nincsen sajátosan nyelvi, univerzáléjellegű, a logikától független érvénye és hogy a mondat központi eleme az ige. (Forrás:wikipedia)