Képaláírás: Berzsenyi Dániel emlékszobra a Muzeum kertben

Ismertető szöveg: "Az egész emlékmű ugy van kiállitva, hogy az efféle egyszerü szoborművek iránt tápláni szokott igényeknek teljesen megfelel. Berzsenyi ezen mellszobrát ifj. báró Vay Miklós mintázta, nemsak minden dij nélkül, hanem fényes sikerrel is. Műve nemcsak itt, hanem Bécsben, illetékes müvészi körökben is közhelyeslést nyert. Nem akarunk hasonlitásokat tenni, de hasonlitsa össze bárki is Berzsenyi ezen alakját a másik nyilvános szoborral, mely Pest térein látható, a nemzeti szinház előtt álló drámai költő, alakjának felső részével, s csakhamar tisztában lesz az iránt, hogy a tanulmány, teremtő lélek és külső ügyesség előnyei melyik részre szolgáltatnak igazságot. Báró Vay Miklós e művében, mely által művészeti hivatásának első nyilvános jelét adá, erőt látunk mind a felfogásban, min a kivitelben. Örömmel látjuk őt művészeink sorában, s ohajtjuk, hogy ha nem bizzuk is meg valamennyi még felállitandó mellszobraink készitésével, de egy szobor se létesüljön e hazában, melynek előlegesen itélő birái között ifj. báró Vay Miklós nem foglalt helyet. Ez a bizalomnak legcsekélyebb s köszönetünknek legkisebb jele lesz, melyet ő Berzsenyi szobrának elkészitése által a magyar közönségtől kiérdemlett." (Forrás:Vasárnapi Ujság 7. évf. 23. sz. (1860. junius 3.))

1810 után igen terméketlen időszakon ment keresztül, valószínűleg a földesúri élet problémái és családi vitái miatt. Magányossága, melankóliára hajlamos természete és változó egészségi állapota nagyon sérülékennyé tette. 1816-tól majdnem minden évben volt valami betegsége. Ebben az állapotban olvasta Kölcsey szigorú, néhol igazságtalan recenzióját. A recenzió a Tudományos Gyűjtemény 1817. júliusi kiadásában jelent meg. Berzsenyi a kritikát nem érezte megalapozottnak vagy megérdemeltnek, és lekicsinylőnek találta azt. Személyes támadásnak érezte, és Kazinczy Ferencet érezte mögötte. Ezzel levelezésük három évre megszakadt. (Forrás:Wikipedia)