Képaláírás: Zsedényi Ede

Ismertető szöveg: Zsedényi szónoki előadása izléssel is volt párosulva, s szorosan kerülvén mindig a közönségeset, nyerset, szenvelgőt, az nemesebb, müvésziebb szint is öltött magára. Mindig komoly, ünnepies méltósággal beszélt, hangja erőteljes, csengő, arczbeszéde élénk kifejezésü, tagjártatása kerekded volt. Lovagias önérzettel vivott s szónoklatával sokszor oly tárgyakat is kedvező szinben tudott előállitani, melyeket a többség nem csak nem helyeslett, hanem valóban roszaknak, rutaknak tartott. Beszédeit még az ellenpártiak sem tartották unalmasnak, izetlennek, sőt még a türelmetlen országgyülési fiatalság is figyelemmel kisérte hatályos szónoklatát. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 7. évf. 23. sz. (1860. junius 3.))

Batthyány Lajos perének 1849. augusztus 16-án kezdődött főtárgyalásán Zsedényi a volt miniszterelnök mellett tanúskodott, ám - hiába ismerték őt a császárhoz lojális, tehát Batthyány mellett nem elfogult emberként -, ez nem változtatott az ítéleten. Josip Jelačić szereplése és a kamarilla ármánykodásai azonban csakhamar kiábrándították őt az udvari pártba vetett hitéből és visszavonulásra késztették. Az eseményeket akkor is, később is figyelemmel kísérte, a protestánsok autonómiája érdekében jelentős tevékenységet fejtett ki. A tiszai evangélikus egyházkerület késmárki gyűlésén erélyesen tiltakozott az 1859-es protestáns pátens ellen, amely fellépéséért az abszolút hatalom törvény elé állította és több havi fogságra ítélte. (Forrás:wikipedia)