Képaláírás: Révész Imre

Ismertető szöveg: "Nehány hét mulva, vándorbottal kezében, uton találjuk a hivatalát odahagyott, tapasztalás után sovárgó fiatal lelkészt, Németalföld felé s Hollandiát, Belgiumot, Helvetiát s az ausztriai birodalom több tartományát beutazván, mindenütt a tudományos életet, a könyvtárakat, s azokban a hazánk és nemzetünkre, s hitfelekezetére vonatkozó adatokat tette figyelme legfőbb tárgyául. Utjának több pontjáról, az akkori Magyar Hirlapban terjedelmes közléseket adott ki. Lombard-Velenczében befejezvén utazását, Trieszten, Laibachon és Bécsen keresztül visszatért ujvárosi hiveihez, s kedvencz tanulmányaihoz. A Magyar Hirlap, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Uj Magyar Muzeum, Sárospataki Füzetek, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, melyek közől többnek, éveken keresztül rendes munkatársa volt, igen számos értekezést, szigoru és alapos birálatot hoztak tőle, leginkább a hazai történelem és nyelvészet köréből, valamint több rendebeli papi dolgozatai is jelentek meg. (Forrás:Vasárnapi Ujság, 7. évf. 17. sz. (1860. április 22.))

Révész Imre volt az egyik legalaposabb, bátor résztvevője az egyházjogi és alkotmányi nagy harcnak, amelyet a bécsi kormánnyal vívott a magyar protestáns egyház 1856 és 1861 között. Leo Thun miniszter 1856. augusztus 21-én adta ki a felülről készült protestáns egyházalkotmányi tervjavaslatot, mely a protestáns egyház önkormányzati szabadságát fenyegette. Révész alapos tanulmányokkal készült a védelemre két úttörő munkájával: A protestáns egyházalkotmány alapelvei (1856) és Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány fő pontjai felett (1857). Midőn a Thun tervjavaslata ellenében a bécsi békekötés történetének közrebocsátásával meg akarta kezdeni a támadást a Ballagi Mór által szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1858), annak első száma lefoglaltatott, író és szerkesztő mint csendháborítók törvényszék elé idéztettek. (Forrás:wikipedia)