Normál kép: 061-072_pix_oldal_1_kep_0001.jpg   Méret: 770x551 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 061-072_pix_oldal_1_kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1118x800 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Iimre király elfogja lázadó öcscsét, Endrét

Ismertető szöveg: "Még akkor Endre testvére Imre ült Magyarország királyi székén, bölcs, gondos fejedelem, kinek bár hosszabb lett volna élete! Endre háromszor lázadt fel testvére ellen, hogy koronáját levegye fejéről s feltegye a magáéra. Imre király kétszer szétverte a lázadó seregeit; ki azután Leopold ausztriai herczeghez menekült. Harmadszor ismét hadat gyüjtött párthiveiből s midőn bátyja épen a szent földre készülne, meginditá ellene a hadjáratot.Imre király a Dráva partján találkozott szembe testvére hadával. Magyar volt innen is, túl is." Forrás: (Vasárnapi Ujság 7. évf. 6. sz. (1860. február 5.))



András könnyelmű életvitele, határtalan költekezése felbőszítette a rendeket, és 1222. május 29-én az Aranybulla kiadására bírták rá a királyt. Ez a 31 cikkelyt tartalmazó alaptörvénykönyv főleg azért láthatott napvilágot, mert a nagyurak több földet és nagyobb hatalmat akartak, a szerviensek és várjobbágyok pedig csökkenő állami terheket. A nemesek alapvető jogait több évszázadon keresztül ez a bulla határozta meg. 1224-ben kibékült Bélával, és 1226-ban neki adta Erdélyt, Szlavóniát pedig Kálmán fiának biztosította. 1229-ben András orosz menekült bojároknak adott menedéket, akik tájékoztatták őt a készülő mongol veszélyről. (Forrás:wikipedia)



Végrendeletében III. Béla Imrére hagyta az országot. Andrásra területi hatalom nélkül várakat, nagy birtokokat és sok pénzt hagyott. András örökségéhez tartozott még az a kötelezettség is, hogy vezesse Jeruzsálem visszafoglalására azt a keresztes hadat, amelynek fővezéri tisztét apjának kellett volna betöltenie. András azonban a rábízott pénzt eltékozolta, majd 1197-ben fegyverrel támadt bátyja ellen, és a szlavóniai Macskinál legyőzte. E sikerének köszönhetően nyerte el bátyjához és apjához hasonlóan a dalmát-horvát hercegséget. Az Árpád-kori magyar történelemben már addig is előfordult, hogy a családtag trónkövetelő a törvényes király ellen támadt, ehhez azonban minden esetben idegen uralkodó segítségét kellett igénybe vennie. András lázadása volt az első eset, hogy a lázadó fél pusztán az egyre erősödő hazai arisztokráciára támaszkodott. (Forrás:wikipedia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page