Képaláírás: Szent László párviadala és diadal a kunok ellen

Ismertető szöveg: "A magyar mindig legerősebb volt a rohamban. A fejedelmek három csapatra osztva seregeiket, egyszerre támadtak az ellenségre. A hegy meredekét ostromolta mega a heves vérü király, Géza oldalról került az ellenségre, mig László iszonyu erővel ütött derekukra, mindenütt elől rohanva a legsürübb tömegek közé. A két vezér egymást kereste a harczban. Nemes szokás volt ez a régibb hadviselés alatt, férfi férfi ellen, vezér vezér ellen. Sok vért kellett gázolni mindkettőnek, mig egymást megtalálták s a leghevesebb csata gomolyában találkozának össze. Árbocz életével fizette, hogy Lászlót megismeré, az első összecsapásnál szivén keresztülütve bukott le lováról. Elestével el volt döntve a harcz. A kun elhullt, vagy elfutott, vagy megadta magát. " (Forrás: Vasárnapi Ujság,6. évf. 47. sz. (1859. november 20.))

A források szerint László erőskezű, hatalmas termetű férfi volt, aki a többi ember közül vállal kimagaslott. Nagy testi erejét még ötven éves kora körül is megőrizte. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a középkorban fokozatosan vált nagyon népszerűvé. A kiváló katonai erények mellett Hartvik püspök már Könyves Kálmán idején elismerően írt László erkölcsösségéről, erényességéről és mély vallásosságáról. A középkori László-kultusz kibontako-zásához a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. Károly Róbert és I. Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a 15. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzeknél. I. Lajos leányának, Mária királynőnek idejében László mellképe a felségpecséten az igazságos uralkodó szimbólumaként szerepelt. (Forrás:wikipedia)