Képaláírás: Goethe és Schiller emlékszobra Weimárban

Ismertető szöveg: "Végre bekövetkezett az idő, hogy a két költő, Schiller és Goethe közti páratlan viszony is teljesen megszilárduljon. Goethe ekkor nem csak hires költő, hanem a weimari udvarnál magas állásu s nagy befolyásu férfiu is volt. A közeledés igy történt. 1794-ben Goethe egyszer jelen volt Jenában a természetvizsgáló társulat gyülésén. Az ülés végén találkozik a két férfiu. Beszélgetve távoznak s társalgás közben Goethe haza kiséri Schillert. Az első lépés megtörtént és különösen Schiller nejének közbenjárása mellett a két költő közti bizalom mindig nagyobb, mélyebb lőn. Schiller felszólitja Goethét, hogy folyóiratában részt vegen, az utóbbi beleegyezik, s dolgozatot küld. Teljesen értik, becsülik egymást s a Weimárban és Jenában lakó két férfiu között a legérdekesebb levelezés indul meg, melly mai napig a német irodalom legbecsesb okiat-kincsei közé tartozik." (Forrás: Vasárnapi Ujság,6. évf. 45. sz. (1859. november 6.))

Schiller 1781-ben fejezte be A haramiák című színdarabját, amelyet még abban az évben név nélkül kinyomtatott. A darab ősbemutatója 1782. január 13-án volt a mannheimi színházban. A darab óriási sikert aratott, főleg az ifjabb generáció körében a sajátosan schilleri pátosznak és olyan motívumoknak köszönhetően, melyek Schiller korára, pontosabban Károly Jenő herceg zsarnokságára utaltak. Schiller a hercegi tilalom ellenére megjelent az ősbemutatón, emiatt Károly Jenő (Karl Eugen) herceg az engedetlen írót tizennégy napra bezáratta és megtiltotta neki, hogy komédiákat és "hasonló dolgokat" írjon. A haramiák meghozta Schiller számára az elismerést, mindjárt első bírálója "német Shakespeare-t" látott benne. (Forrás: wikipedia)

Ekkor kezdte meg azon első vázlatát a Götz von Berlichingennek, amely félszázaddal később nyomtatásban is megjelent. Apja óhajtására 1772 májusában a wetzlari birodalmi törvényszéknél joggyakornok lett. Itt is élt irodalmi hajlamainak, írt a Frankfurter gelehrte Anzeigen című lapba, amit Schlosser ez időben alapított, s érintkezett számos íróbarátjával. Újabb szerelem is fűződik a wetzlari tartózkodáshoz. Ez komoly veszedelembe dönthette volna az ifjút, ha az akaraterő nem tartozott volna fő jellemvonásai közé. Charlotte Buff (Lotte), egy wetzlari hivatalnok leánya volt e szenvedélyes szerelem tárgya.(Forrás:wikipedia)