Képaláírás: A mármaros-szigethi ref. egyház és iskola. (Leégett 1859. aug. 10-én.)

Ismertető szöveg: "A mármaros-szigethi h. h. egyház és iskola augusztus 10-én a lelkészi és tanári lakokkal együtt, dühöngő tüzvésznek estek áldozatul. ... Hazánk egyik legrégibb épitészeti emléke kiigazithatlan rom, a harangok ércznyelve elnémult és azon épület, melly e vidékre századon keresztül a magyar miveltség sugárait hinté, fedéltelenül szomoruan tekint szét a pusztulás felett. Az egyházi épületek épen nem, az iskoláéi a szenvedett és előre kiszámithatlan veszteséghez képest, felényire sem valának biztositva.E szerint a nemzeti mivelődés ügye,ha a részvét a nagy veszteséggel egyenlő mérvben nem nyilvánul, tizedekkel lesz hátravetve. De meggyőződésünk, hogy az igazság Istene a csapásokat csak azért méri ránk, hogy a keresztyén erények gyakorlására serkentsen, s az Ur háza csak azért ontatott le, hogy fölépülve dicsőbb alakban hirdesse az Alkotó dicsőségét, nagyságát.Az nem lehet, hogy a láng nagyobb volt légyen, mint az eloltó könyümennyiség, s mi ezt annyival kevésbé hiszszük, mert a részvét első hangjai épen olly oldalakról jöttek, honnan azt várnunk alig lehetett.Valláskülönbség nélkül siettek szomszédaink a nagy csapás első szükségeinek fedezésére, megemlékezve, hogy iskolánk is valláskülönbség nélkül osztá a müvelődés áldásos gyümölcseit minden időben." Forrás: (Vasárnapi Ujság 6. évf. 43. sz. (1859. október 23.))