Képaláírás: Samyl

Ismertető szöveg: "Már a régi korban, mint tengeri rablókat ismerek a cserkeszeket. Azon görög városoknak voltak kivált igen alkalmatlanok, mellyek a Feketetenger partja mentében elszórva feküdtek s később a római uralom alá hajoltak. A cserkeszek legrégebb en a Kubán partjain laktak, innét a Don folyó mellé, s innét Krímbe költöztek. A 12-ik s 13-ik században a cserkesz föld a georgiai királyok uralma alá került, kik a keresztyénséget törekedtek köz­tük elterjeszteni. De cz igát a cserkeszek 1424-ben lerázták, a tatárokkal békétlen szomszédi életet folytattak, mignem I. Iván orosz.czár adózóivá tette őket, ki egy cserkesz vezér szép leányát bírta nőül, s nekik a tatárok ellen segítséget nyújtott. A tatárok elűzvén az oroszokat, a cserkeszeket is régi hazájukból Krímből. kiszoriták, a Kubán mögé, a Kaukázus hegyeibe, mai hazájukba nyomták, adózóikká tették. A cserkeszek mindazáltal saját alkotmány alatt némi függetlenséget élveztek, 1704-ben pedig a tatárokat megverték, adójuk alól magukat felszabaditák. Azonban az orosz czárok sohasem felejthetek el, hogy a cserkeszek egykor adózóik voltak, jogot tulajdonítottak maguknak e nép feletti ura­lomra, s alkalmilag meg is kisérték, azt erőszakosan visszaszerezni." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 6. évf. 43. sz. (1859. október 23.))